2
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
  csecse
  becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
  magam
  magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
  Az ám,
  Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
  szegény
  legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
  fura
  ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
  a hont
  kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
  hevét
  s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
  gagyog
  s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
  sekély
  e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
  taní-
  tani!

1937. ápr. 11.


József Attila
SZÜLETÉSNAPOMRA
1905-1937
                           József Attila 50. születésnapjára
  
   Az örök hiány köszörűjén
tündökletesre élezett pengét
       csókolják meg a hűségesek.
Műben az embert megünnepeljék.

       Szép s veszedelmes igazságát
tudni kell egyre szerelmesebben,
       tövéből sír a csillagokig
árván a megcsalt szerelem s szellem.

       Jaj annak, aki gyönyörűt vár,
szabad levegőt őrülten áhít:
       szétdobálta a vonatkerék,
akár a gyöngyöt, szép csigolyáit.

       Makacs fia a mosónőnek
nyurgán a semmi partjain állott
       s amit ott vágyva fölfedezett:
magába ölte az újabb világot.

       Cammog az idő, de a nemrég
halálba fekvő konok önkéntes
       apánk lett s kíván több szerencsét
borzas kölykei önérzetéhez.

       Azt üzeni hogy szeretni kell,
s bűvölő szája el sose halkul.
       Szíved köré a szeretetért
ő a végtelent köti jutalmul.
1925-1978
Nagy László
Az örök hiány köszörűjén
21 gramm epigramma

Meghóttam én kérem, éppen akkor meg akkor,
mikor elért az a Kaszás, no-meg az aggkor.
Szép temetésem vót, de a végét nem vártam;
így is voltak a pappal, sírásóval, hárman.
Egyszóval, így hagytam itt e földi világot:
sírásó szórt rám földet, pap meg miatyánkot.

Mint friss hót, tükör híján, tapogattam szárnyam,
s rettegve lestem, nem-e patásodik lábam.
Mert-hát nem olyan mindegy újoncként ilyenkor,
az ördög fiának, avagy angyalnak lenni,
mert-hogy a bűnöm tán sok, és ennyi meg ennyi.
Biza kár, hogy nem alkudtam jóval előre:
némi kis jattért, ezt-azt feledni belőle.

No de mindegy! Végül-is már idefent vagyok,
lenézve szédülök, és mindkét fogam vacog.
Bezzeg lenn: a patások szép estére főnek,
ki vannak téve bő léből sugárzó hőnek.
Nem is szédülnek ott, csak rotyognak szép lazán,
mit-sem törődnek ők, egy újonc meghót baján.

Egyszóval: most itten, épp felvételre várok.
Adatlapom töltöm, mint a lüke diákok.
Aztán innen, majd állás interjúra visznek,
s prezentációm után lehet, hogy repitnek.
Gyakorlom is serényen, mit mondok hát kérem,
mert ilyen angyalosdit, még nemigen éltem.

Mormolom hát magamban, vagy-úgy hetvenhatszor:
Meghóttam én kérem-szépen, ekkor meg akkor,
mikor gyütt az a Kaszás, no-meg hát... az aggkor.
Szép temetésem vót..., a végét alig vártam,
Így is voltak pappal, sírásóval és velem:
össze-vissza hárman.

Pest-Buda 2016. február 25-27-28.



M. Laurens   
EGY HÓT EMBER ÖNÉLETRAJZA
Április 11.
A költészet napja.