3
Megéltem én már sok jót,
meg rosszat is,
elmúltam jócskán nyolcvanéves,
ilyenkor úgy szokás,
hogy megbocsátást kérve
a tékozló hívő megtérjen istenéhez.
Sírva, jajongva mondja,
sorolja bűneit,
az egyházra hagyja vagyonát
s papja álszent pofával
lila tintával,
kitölti a nyugtát.

Elhatároztam tehát,
hogy ki ne maradjak,
feláldozván ateista elveim,
alkut próbáljak kötni,
hogy ha majd jön a csónak…
ha majd kérik a kulcsot,
ha majd húzzák a harangot,
ha majd jön az idő,
hogy viselt dolgaimról
az isten előtt számot adjak…

Aha! De melyiknek?

Annyi van, mint a nyű,
a lista végtelen!
Évezredekre visszanézve
a számuk számtalan…
Nap, szél, meg tűzben lakó
kegyetlen istenek.
Csak a görögöknél tucatszámra van,
nem is számítva a félisteneket…
mind a hét Sintó, Allah, a táncos Siva…
az ördög tudja hány?
Na… és a MINDENHATÓ?
Hogy ki ne hagyjam,
hiszen ma ő van nagy divatban!

Meg kell, hogy mondjam,
nekem egyik sem tetszik.
Ezeknek valljam meg a bűneim?

                    *

Ma hajnalban, félálomban
tudatom, érzékeim teljes birtokában
elhatároztam,
hogy elvetek minden létező,
elhasznált és használatban lévő,
tagadott, vagy elismert,
regisztrált és imádott istent!
Majd követve az évezredes szokást,
csinálok én magamnak,
egy testre szabott,
modern, demokratikus,
emberszabású humanista,
nekem tetsző, barátságos istent.

Mert…
Legyen az én istenem egészen más!

Az én istenem éljen egy tanyán.
Termeljen búzát, tengerit.
Legyen neki két szép legelésző lova,
az egyik deres, a másik fekete…
csak dísznek…
Traktorral húzza a barázdát.
Legyen kövérkés, mosolygó felesége,
jó szakács…
tejfölben csucsogó túrós csuszát kínáljon,
ha beugranék éppen arra járva.
Legyen a fia kalauz a bécsi gyorson
– megfeszítés  kizárva –,
a lánya legyen manikűrös,
piros rózsát tűzzön, szép szőke hajába
és álmodjon gügyögő kisbabát.

Vagy, lakjon az én istenem
a külvárosban.
Egy rozsdás autóroncs telepen.
Legyen két kutyája, Néró, meg Brutus.
Tömjön vadkendert pipájába…
almaborral kínáljon, és meséljen
régmúlt időkről, mikor a világot járta,
mikor tengerész volt, meg hamiskártyás.

Ilyen legyen az én istenem.

Lehet szakálla, borzos, hosszú hajjal,
vagy kopaszra borotvált,
csupasz, mint egy tojás.
Borítsa vállát tóga, vagy suba,
farmert viseljen, vagy tunikát…
Nekem tök mindegy,
csak legyen humora.
Új Isten
Nevessen velem buta vicceken…
álljon tótágast
hűvös nyári záporban,
csípje meg a szép lányok arcát,
mondjon nekik szépeket és 
koldusnak adja fele vagyonát.

De mindenek előtt
NE ITÉLJEN!
Hümmöghet rosszallóan,
annyit megtehet,
de ne fenyítsen pokollal, kárhozattal,
nem kell, hogy megbocsásson.
Elég, ha annyit mond:
„ilyen az élet öregem”,
vagy hasonló marhaságot.

Legyen békességes
mint én magam.
Utálja a fegyvert, meg a háborút.
Ne adja áldását a gyilkoláshoz
legyen az bármi nemes cél.
Ne hozzon rám pestist, özönvizet,
ne öljön hívságból, mert nem imádják.
Legyen egy kicsit szerény,
és vallja be, hogy elkurta a teremtést
(ha egyáltalán ő csinálta).

Az én istenem…
ne legyen az EGY és MINDENHATÓ!
Az egyszemélyes, totális hatóság
sose vezet jóra,
legyen az isten, vagy ember…

Ámen.

Ilyen lenne az én istenem…

                    *

Tudom, hogy másnak is tetszene,
én nem vagyok irigy,
megosztanám jóságát, borát,
humorát.
Ölelhetné más is, ha vigaszt keresne,
jó szót, biztatást.
De lenne egy feltételem.
A hívek, ha összejönnek mind
– legyen bármily népszerű – ,
nem lehet több, mint egy tucat.

Mert tudjuk jól a történelemből,
mi lesz, ha a jó hír terjed.
Mint a kovász, ha erjed,
nő a hívő sereg.
Előbb utóbb egy marketing zseni
nagy csindarattával bejelenti,
hogy neki a választott prófétának,
Mózes atyánk jeles utódjának
az én haverom,
a tanyán lakó,
farmernadrágos, gyalog járó isten…
személyesen tollba mondta,
hogy, „hogy ityeg a fityeg”

És majd az új testamentum,
díszes bőrkötésben,
az új isten által, sk. dedikálva,
digitálisan prezentálva, áldva…
– ára csekély, harminc euro hatvan,
siessen  kérem, míg a készlet tart – 
kapható minden könyvesboltban.

S akkor én, a bohém,
istent csináló vén tahó,
csalódva ismét egy ideában
eltűnök a balfenéken,
és maradok alázattal, mint
a maga csinálta istent is tagadó,
a megtéríthetetlen,
hitetlen, magának való,
bánatosan vidám,
optimista,
ateista…

Kaskötő Pista


Niagara Falls, 2016. március 12.

.........
...................